Menni készülsz,
de én fogom kezed.
Szemem, s szívem
megtörve kér,
maradj még velem!
Ha elmennél s itt hagynál,
ki vigyázna rám?
Ha elhagynál engem,
az maga a halál!
De menj csak,
nem bánom.
Elengedem kezed!
Oltalma mit sem ér,
ha szíved nem engem szeret.
Elengedlek téged,
ha bele is halok,
mert nem ölel már többé
szeretõ karod!
Torma Zsuzsanna - augusztus 22 2008 08:45:08
Kedves Ludy!
Szomorúan szép a versed.
Vígasztaljon az a tudat, hogy Te szeretted Õt! És ha valóban, igazán szeretünk, el is kell tudnunk engedni, ha kell.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
mimone - augusztus 22 2008 09:33:48
szép!!!!!!!!!!!!!!!!!!!-kívánom a mielõbbi lelki megnyugvást!
