|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
Mint kõbe zárt lélek,
Úgy élek.
Nem látok, nem beszélek.
Kõ nehezül testemre,
Nem juthatok fel
A fellgekbe.
Börtönébõl szabadult
Sasként
Szárnyalnék
Az égben.
Nagy nyugalommal
Siklanék a légben.
Vár a messzi kék ég,
Repülni vágyom már oly rég.
De nem tudom elhagyni
A földet,
Mert nehéz lerázni a követ.
Mi visszatart attól,
Hogy szárnyaljak a boldogságtól.
Nem lehet benne részem.
Nem tudok szabad lenni egészen.
Így hát hagyom, hogy a bú emésszen,
S szívem a fájdalomtól égjen.
S lelkem az enyészetbe hull,
Az emlékem megfakul,
S nem leszek többé.
2008. április 22. |
|
|
- augusztus 24 2008 19:21:39
Kedves WDKriszti!Nagyon ismerõs az érzés amit most itt papírra vetettél!tetszett a versed!Üdv:Eve |
- augusztus 24 2008 23:55:11
Nekem is tetszik!!Azt sugallja valami,hogy nem vagy igazán önmagad,hogy valami gátat szab és szeretnéd már végre ha átszakadna a gát... Roni |
- augusztus 25 2008 10:05:53
Kedves Kriszti!
Kár, hogy hagyod, hogy a bú emésszen!
Gondold meg, érdemes-e?
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- augusztus 25 2008 17:38:38
Köszi szépen a hozzászólásokat.
[b]Ronibaba[/b] rátapintottál a lényegre, tényleg úgy éreztem abban az idõszakban, de úgy érzem túltettem magam már rajta.
[b]Torma Zsuzsanna[/b] Neked csak annyit szeretnék írni, hogy a bú már messze jár, illetve idõkénként meglátogat, ha kételyek gyötörnek egyes kérdésekben, ami a személyes dolgaimat illeti. Szóval nem állandó vedég már a hajlékomban |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. november 30. vasárnap,
András, Andor napja van.
Holnap Elza napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
