|
 Vendég: 31
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Kopogtat az õsz égõ fájdalommal
Kopogtat az õsz halkan az éjszakákon,
Ott hagyja nyomát a bús gondolatokon.
Könnyes szemekkel fordulok Holdhoz,
Hátha bágyadt sugara majd vigaszt hoz.
S rád nézek te édes ember, itt mellettem,
Vaj meddig leszel még velem kedvesem.
Sírás fojtogat, de ajkam mégsem szólal,
És annyi emlék mi bennem helyet foglal.
Maradj még kérlek, ne menj, ne hagyj el,
Szép lehet tán az õsz is, csak ezt hidd el.
Az égen messze szállnak hullócsillagok,
És máris megeredtek íme könny patakok.
Összetörtem a rettegéstõl, így meghalok,
Szívem vérzõ sebekkel teli kicsiny vacok.
Mit ér a szó, ha nem hall már meg a világ?
Mit ér a rét ha nem nyílik rajta több virág?
S mit érek én nélküled, csak eldobott test,
Kire a reggeli napfény mosolyálarcot fest.
Kinek lelke már halott, szíve darabokban,
Haláltusát vív minden egyes pillanatban.
Csak állsz, és nézel rám rémülten, némán,
Csodálkozol könnyeim tajtékozó játékán.
S jönnek a -mi a baj?- kérdések, én felelek:
- Tudom, hogy elmész, és mégis szeretlek!
|
|
|
- augusztus 25 2008 21:38:22
Kissebb kis javitásokkal jó vers lenne,kérlek ez ne vegye kedved
mert ezt csak én érzem és lehet hogy tévedek.Próbáld jobban átélni,beleélni magad.Sikerülni fog. |
- augusztus 26 2008 05:42:19
Ez az õszi hangulat, a válás szomorúvá tesz s a könnyek a búcsú fájdalmas pillanatát idézik. |
- augusztus 26 2008 12:30:11
Ó, nagyon szép, de fájdalmas gondolatokat vetettél papírra, kedves EncikeAngel!
Szeresd Õt, ha szeretni akarod, de engedd el akkor is, ha mennie kell. Akár máshoz, akár a halálba, egyszer úgy is találkozni fogtok újra!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
