Messze jártam ma a város zajától,
úgy néztem le rá a vár faláról,
s úgy ringatott karján a csöndes éjjel...
mint Duna háta játszik a lámpafénnyel.
Sokszor láttam már éjjel a várost,
de sose volt ily szép, millió karátos,
ahogy most sem a sok fénylõ, pesti utca...
a holdfényben csillogó, szép szemed okozta.
Elfeledtem végre minden földi búmat,
ahogy illatos hajad a szél arcomba fújta,
s ahogy hozzám bújtál, ne vágjon a szél...
bõröd érintése, most is bõrömön ég.
Ma messze jártam a város zajától,
messze a föld minden rút porától,
s úgy ringatott karján ez édes élet...
mikor puha ajkaid, ajkaimhoz értek.
