|
 Vendég: 100
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Megihletett sokszor a tél varázsa,
És megégetett már a nyár parázsa,
írásra késztetett a természet megújulása,
És õsszel a levelek porba hullása.
A tél mindig pihentetésre késztet,
Hogy mire az alvó természet felébred,
Mikor feledésbe múlik az enyészet,
Megint új tennivalók elé nézzek.
Tavasszal, mikor erdõ, mezõ zöld,
És magokra vár frissen szántott föld,
Friss leveleket hajt minden örökzöld,
Szívem is akkor tavaszi ruhát ölt.
A magokkal együtt reményt is vetek,
Késõn fekszem és korán kelek,
Hisz ilyenkor mindig aranyat lelek,
Mert körülölelnek a zöld levelek.
Élettel teli langyos nyári szél
Hajammal játszik, fülembe zenél,
Nincs is talán jobb érzés ennél,
meg egy szép nyári szerelemnél!
A nyár heve lassan alábbhagy,
S eljön gyûjtése a magvaknak,
Õsz szele falevelet kavargat,
majd átadja helyét a téli fagyoknak.
Torma Zsuzsanna 2008. augusztus 26. |
|
|
- augusztus 26 2008 15:47:27
Ó ez nagyon szép lett. Kedves, lágy, és jó rímeket is rejt.
Szeretettel: Szisz |
- augusztus 26 2008 19:58:48
Nagyon szép gondolatok az évszakokról.Benne szépek az érzések.Engem midig az érzések fognak meg.Üdv.: ZETA |
- augusztus 26 2008 20:19:26
Szép a versed az évszakokról, sokunkat megihlet.
Szeretettel Joli |
- augusztus 27 2008 00:07:25
Nagyon kedves, reményteli vers. Tele van élettel!
A természet kifogyhatatlan érzéseket tud az emberben ébreszteni.
Biztos fogunk mindnyájan még sokszor írni róla 
Szeretettel:
Lídia |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
