Mikor egyedül vagyok,
s csak az óra ketyeg,
mikor a hangtalan csendben
kint egy béka brekeg,
mikor szótlan bólogatnak a fák,
s hajlanak ágaik, mint a nád,
mikor a holdsugár csiklandozza az eget
s mikor nem lehetek veled...
...akkor gondolj rám!
Mikor éjjel nem pisszen semmi,
s a szótlan csendbe beledudál valaki,
mikor csöpög az es?, lágyan koppan,
s egy szív magányosan dobban,
mikor átölelnél, de nincs kit,
és csókolnád...de ? nincs itt...
...akkor gondolj rám!
Ariadne - július 23 2007 11:33:40
Nagyon tetszett versed, ahogy gyönyör? képeid adják a hátteret vágyadnak. Fájdalom, magány érz?dik verseb?lversedb?l,"és csókolnád... de ? nincs itt.." Elgondolkodtató, érzékletes sorok.
denes - július 23 2007 13:44:03
Olyan szépen, szerelmesen kéred, hogy ez biztosan így is van.
Tibor
Heather - július 24 2007 12:34:15
Köszönöm a hozzászólásokat, örülök, hogy tetszik az, amit írtam!
