|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
Haragban hagytalak, de szívem megbocsátást kér.
Rosszakat írtam rólad, miket nem lelkem beszélt.
Egyetlen hajszál volt, mit magam vágtam el,
Olvastad soraimat és bensõd darabokra kélt.
Tudtam már, miután magamhoz tértem,
Hatalmas ostobaság volt, mit veled mûveltem.
Tudtam már, hogy mélyen bántottalak,
Zokogtam magamban, de hagytam haragomat.
Vártam inkább, az idõ gyógyít, mondják,
De a hiányod fáj, éget és lassan elviselhetetlen már.
Tudtam, ha tovább hallgatok, teljesen elmaradsz.
Írtam inkább, hátha jön felõled vigasz.
Választ nem kaptam eddig, talán csend, ami marad.
Lehet, lépnem kell tovább, másban keresni azt,
Amit bennem véltem megtalálni, a magányomat.
Nem akarlak elveszíteni, rettegés tölt el, ha eszembe jut,
Hogy te leltél valaki másra, ki boldogan hozzád búj.
De boldog volnék én is, ha veled lehetnék,
Boldog volnék, ha neked is csak én lennék...
Ezért kértem, válassz, mert így csak második voltam
És ez a legnehezebb, mással osztozni rajtad.
Én akarlak téged nagyon, mert rád találtam.
Nem kell újabb férfi, ki kitölti vágyam.
Nem kell más, várlak, hogy gyere,
De félek is, hogy csak a bosszúd vezetne.
Félek, hogy bántanál, mert én is bántottalak,
Félek, hogy nem szeretsz és az egód hajtana.
És félek, ha tudnád, hogy miket gondolok,
Örökre csend venne körül, mert sértene ez a burok.
Ha ismernénk egymást igazán, értenéd félelmem,
S nem tennéd azt, mitõl retteg a lelkem.
Mert elmondanám neked, ha visszatérnél,
Csak akkor gyere, ha azt szívedbõl tennéd.
Csak ne lenne oly csend, mely szaggatja a fejem.
Lenne már inkább a válasz kimondva: igen...vagy nem.
Szeged, 2208. augusztus 31. vasárnap |
|
|
- szeptember 01 2008 06:55:50
Kétségekkel teli, gyötrõdõ vers, szépen kifejezi lelkiállapotodat. Nehéz ez a dolog, mert kevés kivételtõl eltekintve az ember örök második marad... s egy ideig talán bebeszéli az ember, hogy még így is jobb a másikkal, mintha nem lenne, de egy idõ után egyre fájdalmasabb. Együttérzésem... ésszel azt tanácsolnám: hagyd...
Üdv: Magdi |
- szeptember 01 2008 08:47:53
Nagyon jól leírtad egy szerelmes lélek vívódását. Az idõ nem gyógyít, csak elviselhetõvé tesz. Remélem, visszatalál hozzád, és nem a bosszú vezérli csupán.  |
- szeptember 01 2008 15:51:00
Köszönöm a hozzászólását mindenkinek! 
Kis elírások vannak a versemben, most korrigálom:
"Amit benned véltem megtalálni, a magányomat."
Ja és 2008-ban íródott. Eléggé elõreentem az idõben  Már nem is élnék.... |
- szeptember 01 2008 22:00:50
[b]A sok-sok dilemma felõrli a kapcsolatokat, mert minden kétely sebet ejt a lelkeken...én a bizonyosság híve vagyok...a biztos "nem" is hasznosabb- hosszútávon- mint a bizonytalan "lehet."....
Szerintem elõbb a bizalom-hídját kell, hogy felépítsd...csak az és kizárólag az hozhat közös utat....de semmit ne erõltess...
Kifejezõen átadtad a benned kavargó érzéseket...
Szeretettel[/b]
szí. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. szeptember 02. szerda,
Rebeka napja van.
Holnap Hilda napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
