|
 Vendég: 31
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,212
|
|
Borús éjjelen, mikor a cseppek hullnak az égb?l,
Utamat járom céltalanul, félve a jöv?t?l.
Az utcákat járom, melyek már rég kihaltak,
Még az utcai lámpák is alszanak.
Nem látom, hogy utam merre visz,
De ez lényegtelen, ha az ember semmibe sem hisz.
Hitemmel együtt én is meghaltam,
Akkor, ott, azonnal.
Az úton fényt vélek látni,
S, ott egy alakot állni.
Arca sötétségbe burkolódzik.
Rám mutat és suttog valamit.
Belévág a felismerés,
Átkom melyt?l úgy rettegek, megtalált mégis.
A kíváncsiság hajt feléje,
S odaállok eléje.
Ruhája éjfekete,
S, így beleolvad a sötétségbe.
Csak szemei csillognak ismer?sen,
De még mindig nem szólalok, csak állok elötte.
Fa fény melyben álltunk,
Egyre csak halványul.
? leveti csuklyáját, én vagyok!
Ez az én átkom, s a sötétség elnyeli sikolyom. |
|
|
- július 23 2007 13:34:26
Találkoztál önmagaddal, átkot szórtál, megb?nh?dtél.
Tibor |
- július 23 2007 16:29:47
Nem lehet, hogy mégis felismerted,
Már el?bb, hogy az "?" te vagy, így nem is volt semmi átok, csak valami jel,
Igy talán, félned se kell!
Ari |
- szeptember 06 2007 11:58:07
a félelem az emberbe akik, ? táplálja, vagy épp ?zi el. Ha valaki, egy személy olyat csinált ami nemcsak másnak, hanem magának is ártott, saját maga fejére hozott átkot kétszeresen. Egyszer azért mert mást bántot, egyszer mert saját maga ellen tett. Kétszeresen féltem és büntettem magam eme id?szakomban, minden átkozott éjjelem....igen, átkozott volt. mikor ezt megírtam megkönnyebbültem, jelent?sen, de akkor még a java hátra volt.... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. január 30. csütörtök,
Martina, Gerda napja van.
Holnap Marcella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
