Van úgy, hogy az ember csak magányra vágyik.
Minden gondolatra születik egy másik.
Lelke mély bánatát egyedül gyógyítja,
keserû könnyeit magának hullatja.
Volt édes szerelme, nem a magányt vágyta!
Forró csókjaival mindig hazavárta!
Volt boldogsága, telve szívének háza,
melynek kapuját más elõtt bezárta!
Szerelem és gyûlölet: rokon érzelmek!
Segítsen az Isten, ne gyûlöljelek meg!
Inkább szeresselek halálom napjáig,
minthogy gyûlöljelek akár egy óráig!
Lelkem mély bánatát segíts gyógyítani,
szívem fájdalmát lassan felejtetni!
Boldog békesség ez minden vágyam,
elõtted nyitva áll mindenkor a házam!
