Nézd, összezárt kezeim fényes csodát rejtenek,
Megmutatom, de halkan, el ne ijeszd az eget.
Maga a fény, mi szirmait bontja és virágba borult,
S minden szirom mosoly, ami kezembe hullt.
Különös kis jószág ez a kis virág,
Mert mit õ rejt, nekem maga a világ.
Minden nevetést magába oly könnyen zár,
De ki nem engedi, õrzi, nem ereszti már.
És két emberé ez a kis, törékeny csoda,
A tiéd és enyém, gondozni a kettõnk dolga.
