Mint zord, sötét éjszakában
követ a vándor egy lángot,
szinte úgy követem én is,
lelkem mélyén kóborolva,
arcom arcodhoz fordítva
gyönyörû, vidám mosolyod
S mint hogy a vándor célhoz ér
követve buzgón a lángot,
amely megcsalja õt mégis.
Nem tûz, csak a fény bogara.
Így juthatok én is oda.
Boldogság? A kedves mosolya
