XIII. ének
Lélek, mi útja végtelen, s vándorol fáradhatatlan,
Tiszta szívet keres, rosszat eltapos kárhozatra.
Messze-messze nyugaton, hol víz és ég egybeér,
Nagy földrész, mi északról délig leér.
Éjszaka tábort?znél, ütemes dob szól, fergeteg,
T?z körül, vadászok tánca, földr?l port kever.
Homályos sátrában, sámán mormol mágikus imát,
Másnapi vadászat, adjon vadat, bölényt, zsákmányt.
Kerekedik fel kis csapat, s indul rest azonnal,
Jó vadászatot, szerencsés napot, szép hajnal!
B?velkedik préri, hatalmas, vadban gazdag,
Nyílhegy végére akad, töménytelen nagyvad.
Szerencsés vadászat, s csapat tér haza,
Ejtett vad, éheket csillapít, szellemeket nyugtat.
Sámán transzban, sötét jöv?t, mágiát lát,
Vért, s holtakat, így virraszt sok éjszakát.
E törzs különálló, s f?nöke a nagyvezér,
Törvényt, szokást betart, keze messzire elér.
Természet, mit imádnak, s egyensúlyt megtart,
Vadban lelket lát, csodát az ég alatt.
Törzsf?, ki harcos vezér, méltóság sátra,
Lakja hitvese, áldott állapotban, gyermeket várva.
Id?, mit telihold hoz, iszonyú fájdalom,
Gyötr?dve vajúdik, két éjszaka, s hajnalon.
Születik gyermek, leány, szerelem gyümölcse,
De rettent? b?ne, kék szeme, s hamvas fehér b?re.
Hoz döntést törvény, törzsf?nök és sámán,
E két léleknek, eme törzsnél, nincs többé maradás.
?zik mindkett?t pusztába, vadak közé,
Hol mindenütt halál, mi ?ket átölelé.
Küzd anyaélet, sok ragadozó, s kóbor állat ellen,
Míg egyszer farkas falka, rá nem talál, délen.
Ordasok vicsorgó hada, tépné szép testet,
Míg falkavezér meg nem látja, két kék szemet.
Kisleány, ki hamvas b?r?, b?vös szempár,
Megigéz állatot, ki hódol, s ?t szolgál.
Mily érzés nevelkedni állatok közt, falka,
Királyuk lenni, vezér, s nem pedig szolga.
Hoz id?, sok-sok hold évet, nappalt,
Míg távolban harc készül, következ? pirkadattal.
Rézb?r? törzs, mi kivetett gazul magából,
Igázó ellent kap, távol messzi határból.
Fegyveres sereg lóháton közeleg, vért kíván,
?slakosnak kínt, gyalázatot, s iszonyú halált.
Szép leány, ki már er?s, feln?tt teremtés,
Háborúra szólít farkast, vére ?snemzés.
Anyja oldalán fegyvert ragad, falkavezér,
Megy ellent ölni segítség, ?si vére kegyeiért.
Pusztító öldöklés, csont roppan, fog csikorog,
Éles penge húst szel ketté, vörös vér csorog.
Ordító kínhalál, mit oszt ördögi halandó,
Szívnek gyötrelem, léleknek suttogó fájdalom.
Merre szem ellát, mészárolt testek, vér,
Tetemek hant nélkül, becstelenített ?si lét.
Kesely?k, s dögre gy?l? állatok hada,
Pusztít, bevégez életet, meg nem válogatva.
Leány édesanyja, gyönyör?, halálos seb éri,
Szívét nyílhegy, váratlanul ketté tépi.
Mint elhaló suttogás, utolsó szavai,
"-Keresd jó atyádat, kik vérednek árnyai?"
Lélek száll, s vadul keres, létet hol talál?
Anyafarkas méhében, kölyök szunnyad, ...-rátalál!
Varázslat történik, s másnap, ...?, megszületik,
Bel?le lesz új vezér, majd ha feln?tté nevelkedik.
Telnek évek, csak sátán járja a prérit,
Bújik minden jó lélek, ha ? megjelenik;
Csontok, mik ?sök porai, totem emelkedik,
Figyelmeztet mindenki jót, itt Szörnyeteg uralkodik!
E földnek pora, s szikkadt f?, teremt? ostora,
Mágikus varázslat, -állatoknak halk szava.
Beszél? vadak, s madár, tündökl? léttel,
Hódít, s uralja a távoli messzeséget.
Emberi lélek, mi állatot megérint, s tesz értelmessé,
Gondoskodó, párt ölel?, h? szeretetté;
Gyarló gonosz ember, ki természetet eltapos,
Tehetetlen magányában, sokszor haragos.
Bevégzi ? is egyszer, s lelke szakad ketté,
Írmagja sem marad, porát majd fújja a szél szét!
Farkas vezér, leány anyja lelkével vezérelve,
Új törzset alapít, új törvényt kezdve.
-Törvény, mi e világ, él? rendje az,
Kapjon jó lelket ember, s minden vad.
Gonosz szálljon pokolra, vigye enyészet,
Hozzon világra boldogságot, e h? természet!
20060520
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva! |
|
