|
 Vendég: 98
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Rég volt az, mikor életed éjjele érkezett érted.
Fájt Neked létezned és eldobtál mindent vágyva halálod.
Élted nem féltetted, úgy érezted, már elvesztél itt lenn végleg.
Így törött szárnnyal vergõdve hulltál a sötétbe.
Égi világodban élsz most fenn, s tán enyhül õsi magányod,
És mi hiányzott életedbõl, boldogságod majd még megtalálod.
2008. május 28. |
|
|
- szeptember 03 2008 09:07:35
Igen, kedves Kriszti!
"ha van élte még egy.." akkor biztosan meg fogja találni a boldogságot, ha már itt a Földön nem volt rá lehetõsége!
Szép, amit írtál!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- szeptember 03 2008 12:43:16
...ha én, egy ismert emberhez írok, akkor kötelességem megismerni õt. Én nem a magányossággal jellemezném. Inkább azt mondanám, egyedül volt a tömegben. A tudása, az akarata, és a tömegtõl való különbsége tette egyedülivé. Az akkori társadalmi-gazdasági-politikai helyzetben õ közel állt a tökéleteshez, és szeretett volna minden tudásába beavatni mindenkit, aki akarta azt. A megnemértett embert viszont mindig düh, és károkozók veszik körül... vagy jobb esetben sajnálók. Aztán halála után elõtérbe kerülnek a melldögetõk, akik azt hangoztatják, egyedül én voltam az igaz barátja. Tudod, a tökéletes ember mindig egyedül érzi magát. nem érti sokszor, miért fogadják úgy, mintha földönkivüli lenne. Van, aki azt hiszi, a megoldás a halál. És cselekszik. Tudod, az iskolában sok mindent nem tanítanak róla. Mihály 
Ja!
"Rég volt az, mikor életed éjjele érkezett érted." Ez tetszik! |
- szeptember 04 2008 20:04:20
Köszönöm a hozzászólásokat [b]Mindenkinek[/b] |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
