|
 Vendég: 123
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Végzet
Itt van Vajon én hívtam? Lehet talán én kerestem,
Talán átok, talán ajándék, amit angyaloktól szereztem.
Reszketek, de még is csak ezt akarom, még is csak Õt akarom,
Pezseg a vérem, sodor az érzés, én pedig remegve hagyom.
Érintése maga az élet, melyet most érzek csak igazán,
Jég voltam eddig, s most olvadok szívem szép tavaszán.
Eddig mozdulatlan csendben, üres semmiben éltem.
Éltem?! Hiszen mindig csak vártam, egyre csak féltem!
De most! Vágyak tüzében, izzó sóhajokba süllyedek,
Tébolyult hévvel gyónnám meg Neki minden egyes bûnömet.
Remélek Akarom, hogy Õ legyen az, akit régen vártam,
De talán Õ is eltaszít, hogy ismét a fájdalom ösvényét járjam.
De nem most Most, mint finoman munkált hangszeren,
Úgy csal édes dallamot, úgy játszik hevesen égõ testemen.
Mosolya finom angyal, csókja ördög, egy veszélyes bûvölet,
Karja oltalmaz, beborít, mint szelíd tájat az esti szürkület.
Én pedig mindent elmondok Neki, szavak nélkül beszélek,
Mindent odaadok, de cserébe még ennél is többet kérek.
Nem tudom mi lesz sorsom, boldogság vagy halott lélek,
Õrült vagyok, de behódolnom, muszáj, hisz Õ maga a Végzet! |
|
|
- szeptember 03 2008 09:13:51
Kedves Adry Boszy!
Elõször azt hittem, nem is olyan szép ez a vers, de ahogy végigolvastam, rájöttem, hogy mégis!
A két utolsó versszak fogott meg a legjobban, méghozzá ez a sor: "karja oltalmaz, beborít, mint szelíd tájat az esti szürkület"'
Hát legyen Õ a végzeted!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- szeptember 04 2008 15:27:39
Zsuzsanna:Örülök, hogy az elsõ benyomás ellenére megtetszett a versem!
Dagy63:Reméletm, hogy ez az alkotásom is tetszeni fog!És azt is reméltem, hogy ezt sem hagyod kedves élcelõdés nélkül! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
