|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
A minden és a semmi között,
Mikor kisírt szemem fájdalmat tükrözött,
Az arany középút gyõzködött.
De én nem hallgattam szavára.
A semmi mellé álltam gyorsan, dacára
A szívemet marcangoló kínnak.
Sokat jelentett nekem a minden.
Önmagamon túl kellett volna lépnem,
És abban a percben nem ment.
Pedig Te könnyezve öleltél át,
Mondtad, mellettem állsz, mint barát,
De üresen csengtek a szavak.
Hogy csak morzsák maradjanak,
Hogy bár látlak, beszélek veled, drága,
Soha többé ne ölhesselek át?!
Hogy csak messzirõl érezzelek,
Hogy ne habzsoljam bohón ajkad méz-ízét,
Hogy ne halljam lelked neszét?!
Óh, bárcsak erõs lettem volna,
Hogy megkössük az alkut: barátok maradunk,
És segítjük egymást, ha tudjuk.
Most nem kellene attól félnem,
Hogy többé nem látlak ebben az életben.
Hiszr' csak egy hívásba kerülne,
És tudnám, hogy minden rendben,
Hogy sokszor gondolsz rám, de így helyes.
Szavaid megnyugtatnák a lelkem.
Ehelyett egyedül rettegek, kedves.
Remélem, válaszolsz egyszer egy eltévedt
Üzenetre, mely elmondja neked:
Mióta elmentél, várom visszatérted,
Hogy kiszabaduljon a palackba zárt szerelem.
Igen, már csak ennyi maradt nekem. |
|
|
- szeptember 03 2008 09:17:52
Palackba zárt szerelem? Kedves Loretta, akkor csak ki kell húzni a dugót, és talán visszahozza Neked a boldogságot.
Szép a versed.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- szeptember 03 2008 13:04:02
A kevés most többet mondana tipikus esete. Az utolsó három sor szép. Olvasván eszembe jut, mi a vers és mi az, ami csak úgy néz ki.Mihály  |
- szeptember 03 2008 21:42:58
Még mindig várod... és úgy tûnik, nem is nagyon akarod, hogy másként legyen. Mindennek megvan a kiszabott ideje, nem lehet sürgetni. Mint egy gyógyulási folyamat...
Szép!
Üdv: Magdi |
- szeptember 04 2008 00:48:12
Lori! Emlékszem arra aversedre, amikor az alkutokról írtál.
Tudod a legmélyebb érzés a barátság, amely bizonyos esetekben szerelemmé szárnyalhat.
Azt nem tudom, hogy a kihûlõ szerelembõl lehet e jó barátság, de lehet, hogy ki kellett volna próbálni.
JÓ lett a versed |
- szeptember 04 2008 11:29:41
Köszönöm szépen nektek, hogy olvastatok!
Magdi, igazad van, még mindig várom.
Zsuzsa, sajnos az a dugó már örökre beszorult.
Szisz, próbálgattuk, de sajnos többet érzük. A szerelem még nem hült ki...
Dagy, remélem jön majd az öröm.
Kedves Nagyerdessy, én próbálkozom, sajnos néha nem sikerül úgy, ahogy szeretném. De az építõ kritikát megfogadom.  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 21. szerda,
Orsolya napja van.
Holnap Előd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
