|
 Vendég: 108
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Láttam a tengert, medrét az esõ vájta,
S a víz nyugodtan zuhant a városi sárba.
Suttogó zörrenésként vegyültem a kikeletbe,
Láttam ürességet s mindent, mi hazára lelt benne.
Sosem látott csillogás az elzártság.
Mely bennem ragyog, míg benned él az elszántság.
Én egybefonom karjaim.
Ne közelíts! Hisz mások az én rabjaim.
Az én bilincsem szûk, csak felsértenék kezed,
Melytõl csillámban úszna tükörképed szeme.
Drága Nap! Kérlek csak egy napot aludj át,
Hogy álmodjak, s ne szívjam a hajnal porát.
Sajgó vénáimban lüktet a fáradt aszfalt,
És kopogtat az álmom, érzem ahogy hajt
Egy újabb vágyat ágyamra,
Egy vörösrózsát, mely a gyáraktól már sárbarna.
Drága Hold! Kérlek csak egy napig szunnyadj az égen!
Hogy maradjak még ott, hol várnak rám régen.
Láncra vert csodák vergõdnek egy lábnyomban,
Síró dallamok ébresztgetnek álmomban.
Eltört bilincsem. Szabad vagy. Szállj egy új mámorra!
Repülj messze, vagy csak libbenj távolra!
Ébreszt a pillanat, hogy kilépjek közétek,
Andalít a tudat, hogy nem emelkedhetek fölétek.
Újabb pillanatra eszmélek,
Mintha sosem láttak volna, úgy szemlélnek.
Eltûnt a tenger, s már csak az esõ vájta meder várta,
Hogy mikor hullok boldogan a városi sárba. |
|
|
- szeptember 03 2008 09:27:04
Kedves Ephix!
Megvallom õszintén, nem egészen értem mondanivalódat a versedben, de amit leírtál, azt nagyon szépen tetted!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- szeptember 11 2008 20:24:59
Ez csak egy hajnali kép... amit látok s érzek, ahogy a reggeli tömeget bámulom... egykét régi emlékképpel megvegyítve. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
