|
 Vendég: 25
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Ökölbe szorított kezem közt csorog a veríték,
Kínok közt üvöltenék,
ha még bírnék.
Nicsak! Olyan vagyok itt, mint más,
Mint a többi szánalmas isten hasonmás.
Megváltoztam. Kacagok,
Fénnyel teli a szemem, amíg a csillagok,
Andalító hangulatánál rózsaszín csodákat álmodok.
Kegyetlen vagyok...
Felületes, önzõ, és álnok.
Eltaposok mindenkit aki ártott,
hazudott, megalázott és bántott...
Hamu szürkék a képzetek,
Nem számít már semmi, de azért még lélegzek.
Mert kell! Élni, kínlódni, megmaradni,
De mire jó? A gondokat temetni, vagy elõle szaladni.
Nincs remény, nincs vígasz,
A szíved üres, szeretetet, vágyakat kiírtasz.
A papok eltûntek
A vezetõk megsemmisültek...
Ki lesz aki nekem reményt kutat
S majd élettel teli utat mutat?
S elfeldteti a múltat...
(2008.07.08) |
|
|
- szeptember 04 2008 06:09:18
Kérdések, melyekre a válasz önmagadban van és ezek a keserû szavak majd önmaguktól is megszûnnek. |
- szeptember 04 2008 15:50:27
Kedves Lovelorn!
Alig akartam elolvasni versedet, mert már olyan sok kínról, halálvágyásról, életuntságról olvastunk és olvastam magam is.
De aztán mégis rászántam magam.
Ne légy kegyetlen, mert az még jobban kegyetlenséget szül.
Sokakat kellne eltaposni, ha mindenki el akarná taposni azokat, akik ártottak nekik.
Élni kell, de nem muszáj kinlódva, s a reményt magadban kell megtalálnod ahhoz, hogy elfeledtest a múlt rossz emlékeit.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. július 21. kedd,
Dániel napja van.
Holnap Magdolna napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
