Volt már õ menyasszony,
fehér ruhában, kezében
rózsacsokor.
Szemében szerelem, szíve
dobban, szól Mendelssohn.
Pezsgõs pohár csendült,
s eljárta a menyegzõt !
Ki kedvese egy negyed század,
újra legyen párja,
új menyegzõre várja.
Várja még utoljára,
szándékát hirdesse!
Nyílott ezer rózsa,
jutna kezébe egy csokorra.
Már õszt-õsz követi,
s az élet alkonya.
Szellõként suhanni
õ nem vágyik,
mirtusz már õt
nem illeti!
Örök élet jogát kéri.
Isteni frigy kösse
kezüket örökre...
Magdileona - szeptember 05 2008 06:46:02
De szép... nagyon tetszett, sok boldogságot nekik!
Üdv: Magdi
Torma Zsuzsanna - szeptember 05 2008 07:44:29
Nagyon szép gondolatok. Azt hiszem átvitt értelmû is egyben!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
majus - szeptember 05 2008 22:54:23
Köszönöm a hozzászólást, nagyon boldoggá tett a véleményetek.
Annak reménye tölt, ha nem is egy negyedszázad értelme valóság lesz.
Üdv.: majus
