Mikor sírom mellett ott fogsz majd állni
S a másik világból nem tudsz visszahozni
Én majd fentr?l nézek rád le,
Suttogom halkan, szeretlek téged!
Szell? szárnyán száll hozzád szavam,
Arcodon egy igaz könnycsepp szalad.
Bocsánatot akarsz kérni, de kés? már,
Értem jött már a kegyelmes halál...
Te voltál az életem egyetlen értelme,
Nélküled sötétség költözött a lelkembe.
Kiutat kerestem, s csak egyet találtam;
mélységes megnyugvást a csendes halálban...
denes - július 24 2007 06:04:57
Mindenkinek van életében az úgynevezett tragikusnak és kilátástalannak látott id?szak. Ezek szerint veled is megtörtént már. A legjobb módja, hogy ezt kiadjuk magunkból, ha leírjuk vagy megbeszéljük, hiszen akkor újra átéljük és mindig más szemmel látjuk majd. Remélem túl vagy ezen az id?szakon és megérted, hogy az életnél semmi nincs fontosabb. Szép volt a versed, fájdalmas, borzogató és jó, hogy megírtad.
"Ha túllépünk fájdalmunkon
egy jobb világ vár ránk"
írod itt jobb oldalon lév? versedben és ez nagyon igaz.
