Zabolátlan testünk
a porban hempereg!
Mocskosak vagyunk,
mint az utcagyerekek.
Üvöltve kiáltanánk
lelkünk nagy fájdalmát,
de kiszáradt torkunkat
csak a por járja át!
Kínunkban véresre
kaparjuk a torkunk,
csak hogy egyszer
az életben, hallassuk
a hangunk.
A legemberibb hangot,
mit csak a lelkünk adhat,
hogy enyhülést hozzon
a földi kínokra!
