|
 Vendég: 125
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Miközben rohanva lót-fut az ember,
és otthoni teendõk végtelen sora
veszi körül,
az agy közben nem pihen, bár a kéz
rántást kavar, borsót fejt vagy
épp port töröl...
Elmereng, egy-egy sötét pontnál is megáll,
árnyélményt fejtegetni próbál, mint régi
kötést a kéz...
s a szem, mely már elfáradt évek sora alatt,
már nem a rántást látja, vagy képernyõn a port,
a távolba néz...
Néha a lényeges, ami eltûnt,
amire sehogy sem emlékszünk...
Köztük a hullócsillagok - apró kis emlékek -
átláthatóbbak, maguktól értetõdõek,
mint az, hogy miért, hogyan is következtek be
azok a sorsdöntõ mérföldkövek. |
|
|
- szeptember 08 2008 15:43:52
Van így, hogy elábrándozik az ember, míg vissza nem zuhan a reális valóságba. |
- szeptember 08 2008 19:49:49
Köszönöm nektek. |
- szeptember 08 2008 20:44:52
Ez így van! Kedves Magdika!
Sokszor egy kisiskoláskori beszélgetésre jobban emlékszünk, mint az érettséginkre.
Jó hogy ilyesmikrõl is ír valaki. Én most tovább bíztatlak |
- szeptember 09 2008 14:36:20
Igen, kedves Magdileona... a távolba nézünk, a messze távolba, amely már elmaradt mögöttünk, és egy-egy mérföldkõnél gondolatunk elmélázik, hogy aztán megint a jövõbe tekintsünk, elõre. Az útra, ami még visszavan nekünk.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- szeptember 09 2008 17:54:00
Ezt bizony nagyon jól megírtad! Agatha Cristhinek is fõzés közben jöttek a jobbnál-jobb gondolatai... Így születtek meg azután a brilliáns krimiki! Tetszett a versed! |
- szeptember 09 2008 17:55:44
krimik, ezt akartam írni!!! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
