Az Éden egy darabja, ahol te vagy,
S édes manna minden mosolyod.
Erõt adsz, hogy mégis élni tudjak.
Iszom szavaid, mint a választott
Nép a mózesi Tízparancsolatot.
Ajánlanék neked égõ áldozatot,
Hogy így nyerjem el irgalmad.
De jobb, ha inkább önmagam
Áldozom fel mézédes oltárán
A szenvedély mámorának.
Drága, mégis attól tartok,
Ez az út a pokolba vezet.
reitinger jolan - szeptember 10 2008 07:21:08
Reményvesztett hang érzõdik versedben, mint mindig, szép kifejezésmódban.
Szeretettel Joli
Torma Zsuzsanna - szeptember 10 2008 08:32:15
Kedves Loretta!
Én nagyon remélem, hogy NEM!
Mármint az, hogy "ez az út a pokolba vezet".
Remélem, írsz még optimistább verseket!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
loretta - szeptember 10 2008 11:50:37
Köszönöm, hogy olvastatok!
Valóban, Dagy, megbékéltem a tényekkel...
Én is remélem, Magdi, hogy mégsem a pokolba jutok...
Magdileona - szeptember 10 2008 21:36:24
Dehogy vezet a pokolba... örülök, hogy megbékéltél. Szép vers!
loretta - szeptember 11 2008 10:01:48
Neked is köszönöm, Magdi!
