Mikor sírsz, és halkan suttogod nevét,
Mikor nevetsz, érzed a szerelme tüzét.
Mikor nem tudsz élni másért e világon,
Mikor beszélsz is õ a pont a mondaton.
Mikor õ édesíti meg a legszebb álmod,
Mikor minden percben melléd vágyod.
Mikor elbambulva firkálsz tiszta lapra,
Mikor már megint a nevét írod rá újra.
Mikor nem tudod tagadni az érzéseid,
Mikor rólad olvasni lehet az emlékeid.
Mikor reggel a könnyek közt ébredsz,
Mikor cseppekben látod, nem feledsz.
Mikor zsebkendõid közt törve heversz,
Tudod, hogy elment, de õ az kit szeretsz.
Torma Zsuzsanna - szeptember 11 2008 09:14:17
Kedves kis vers, és engem nem zavar ebben a versben a sok "mikor" sem. Van az úgy sokszor, hogy elmegy, akit szeretünk. De ne búsúlj, lehetsz még sokkal boldogabb is mással!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
encikeangel - szeptember 11 2008 15:41:53
köszönöm kedves soraid.
