Ember voltam,s mivé lettem?
Játékszer az õrület kezében
Minden mozdulat elveszett a létben,
Nincs se küzdelem,se érzelem.
Mi lett az emlékeimmel?
Tudattalan létem sem zaklat föl teljesen.
Várok a múltra,de az elmarad
Jönnek a rémálmok,mint oly sok kacat.
Kértem az Istent,és a Sátánt
Azért,hogy minden jó legyen,s bár
Hallottak engem,nem tettek semmit.
Értem?Én csak rabszolga vagyok itt.
Szolgálom más akaratát ismeretek nélkül
Csak tudni akartam mit miért teszek végül.
Mit tegyek,nem tudom,mert nem tudok semmit
Kevés az élethez az akarat és a hit.
Nem akarom már azt sem amit eddig.
Megkeresem a sírásót,és fizetek neki,
Jó helyre kerüljön most nyugvó testem
Örök álmom szép legyen...
denes - szeptember 11 2008 20:36:26
A semmit akarás maga a céltalanság, a kiút nélküli lét s ezt az érzést olvastam ki belõle, a feladást, a hitnélküliséget, a mellõzöttséget. Érdekes volt a megfogalmazás
Nicole1985 - szeptember 11 2008 22:11:38
Régi versem,mi tagadás...mára kissé kiforrottabb a hangvétel,ám még le kéne õket írni,mert végül elvesznek...
