Nap, mint ékszer a tóban
Fürdik az esti alkonyban.
Mintha félne, bújik a mélybe.
Jön az éj, a sötét
Felette csillog az ég.
Mellettem szemed a kék
Nekem az is úgy ég,
Mint csillag az égen.
Szemed kéke szívemben él
Egy szép éjrõl mesél.
Tõlem soha ne félj
Már itt az éjfél,
Mellettem boldogan éljél.
Te vagy az én csillagom
Nappal az én napom.
Búj hozzám hûvös hajnalon,
Lelked soha nem hagyom.
Nappal kelek veled,
Fogom harmatos kezed.
Szemedben könny lebeg
Mi földre lepereg.
Minden csepp egy harmat
S földre hullva hallgat.
ZETA - szeptember 12 2008 16:08:32
Köszönöm, hogy tetszik. Nem tudtam, hogy milyen címet adjak neki. Talán lehetett volna jobb is többen olvasták volna.Üdv.: ZETA
