|
 Vendég: 96
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Ezüst-szemeid pillantásába beleszédül a lelkem,
Véletlen érintésedtõl lángol rég fagyott szívem.
Szavaid bársonnyal takarják életem égõ sebeit,
Édes bókjaidtól arcomon halványan ott ég a pír.
Mosolyod belopózott álmaim éden-kék szigetére,
És már csak tompán lüktet elveszett ígéretek hege.
Csak asztal alá esett morzsákat kaphatok belõled.
És míg szomjas ajkam nem érinti ajkad, kedves,
Beérem ennyivel. Végre képes vagyok nevetni.
Tudom, megtanítanál fenntartás nélkül szeretni.
Tegnap sírtam, ma nevetek. Hogy holnap mi lesz?
Nem akarom, hogy fájjon. Senkitõl nem kérdezem. |
|
|
- szeptember 12 2008 13:44:27
Nem vagy nagyigényû, kedves Loretta!
Vannak, akik morzsákkal nem érik be.Milyen szép a hasonlatod: asztal alá esett morzsákat kaphatok belõled...
üdv. Torma Zsuzsanna
 |
- szeptember 12 2008 17:23:35
Szia Loretta!
Elolvastam az utóbbi verseidet, ám ez fogott meg leginkább. "Nevetni kell, ennyi az egész" nagy igazság és idõvel rádöbbensz, nem is olyan nehéz. Ne légy ennyire odaadó, megalkuvó! Verseidbõl ordít a kétségbeesés, hogy nincs viszonzás. Nem elég a morzsa! Engedd el!
Szeretettel  |
- szeptember 12 2008 19:31:47
Megszokott szépségû a versed.
Szeretettel Joli |
- szeptember 12 2008 21:37:12
Tényleg elengedhetnéd már!
Igaz, akkor nem jönnek ezek a szépek.
Szeretettel SZisz |
- szeptember 12 2008 23:04:52
Azért elgondolkodtam rajta, hogy alapvetõen megéri-e akárki, hogy ennyit tépelõdjünk és szomorkodjunk miatta. Tudatosan kellene keresned a MÁST, az ÚJAT! Feleennyi szép verset soha nem kap egy csomó olyan ember, aki megérdemelné... ha nem tudja, még hagyján, de ha tudja, halálosan elbízhatja magát... Fel a fejjel! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
