Levetvén magam
a mély sötétbe,
furcsa képrém
jõ szellememhez.
Zuhanás közben
sötétben egy árnyék,
felém sietve
e szavakkal ámít.
" Bolond ki életét
zuhanásnak adja,
bolond ki életét
a halálnak ajánlja."
E szavakat nem értvén
szívem szétszakad,
mielõtt a földet
testem elérné.
Százezer darabban
keringve, forogva,
életem képei a szabadban forogva
elmesélik neked ezt a történetet
mely nem valóság.......
......csak buta képzelet.
marica - szeptember 16 2008 08:13:28
Szia Drága Zsebibabám!
Szépen megítr pillanatnyi hangulatkép a versed.
De A pillanat után rögvest hesegessed, mert a sziv csak egyszer repedhet meg, bár marad a heg, de mindenre van gyógyír.
Kérlek! Keressed!!!
Szeretettel: Marica mama
marica - szeptember 17 2008 05:46:36
Kedves Karunga!
Elnézést kell kérnem tõled, az elõzõ hsz.ben lévõ megszólításért.
Figyelmetlen voltam mikor a nevedet olvastam , vagy csak rápillantottam. Van egy szerzõtársunk, "kenguru" Öt becézem Zsebibabának,és abban a hitben írtam a megszólítást, s az aláírást is.
Amit a verseddel kapcsolatban írtam az viszont a versnek szól.
Az Üzenet szivböl jött a vers írójának, hisz a hangulatot ZE festetted és nagyon átélhetõen. Az üzenetet is fogadd szeretettel.
