Ezt a verset az imádott barátnõm emlékére írtam, aki 2003-ban meghalt...:(
Egy szomorú hajnalon,
könnyes szemmel besütött a hold az ablakon.
Megállt a szíved,
elakadt a lélegzeted.
Hófehér arcod simogatja a szél,
tested a halál árnyékában ég.
Lelked felcsillan az égen,
szemed fénye ragyog fenn az égen.
Kezedet hideg borítja,
bõrödet gyenge szél simogatja.
Örökre elmész, itt hagysz bennünket,
mély fájdalommal köszöntök el tõled.
gondola - szeptember 20 2008 18:21:42
Szia!
Tudod, az ilyen témánál nehéz megszólalni. Magában a versben én mivel az "égen" szó kétszer is szerepel ráadásul egymást követõ sorban, az egyiket más szóval helyettesíteném. Gördülékenyebb lenne, már amennyire az ilyen jellegû írások ezt megengedik.
Szeretettel
