Borzolt tollak söprik az aszfaltot,
emberfürtök lógnak, egymáson taposva,
zavaros fényében lobog az éj,
talán közöttük hallgat az õsi tömeg.
Szívtelen a héjják éhes vijjogása,
tollas fejükkel siklanak sorsok felett,
az égbõl sír elvetélt magzatok kara:
- itt élt egy emberiség, fájdalommal kimúlt -.
Átlag emberek,
fejük felett keselyûk köröznek,
fény felé néznek vakon.
