|
 Vendég: 34
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Sötét köntöst öltött ma az Élet,
Sáros úton, mezítlábas
Elindult, hogy megkeressen Téged.
Menekülj, én testembe fogadlak.
Várjon rám száz ostorcsapás,
Az Életnek vissza már nem adlak.
Lelkem dúlja megannyi küzdelem,
Hideg és forró háború,
Hiába, csókom nem ízlik Neked.
Elért volna a mostoha Élet?
Két kéz magával ragadott,
Százezer mécses gyúlt meg csak Érted.
Lejjebb bújtál testem tavaszába,
Pipacs virága kacsintott,
Ide vonzott az illata, bája.
Eljártad már szívem es?táncát,
Vágyat kelt? kezeiddel
Letépted róla éget? láncát.
Testem minden apró porcikája
Édes illatodtól bájos,
Utánad az Élet végigjárta.
Végigfutott rajtam a félelem,
Ha Rád talált a Mostoha,
Nélküled ér véget az életem.
És mégis messzi-messzi tájakon
Fejem párnádra hajthatom,
Az éjjelt is nyugodtan várhatom.
És t?nj el Gonosz az álmaimból!
Itt az ég is azt suttogja,
Lesz még valóság a vágyaimból! |
|
|
- július 25 2007 18:02:13
Reméljük, hogy tényleg lesz, vagy már van valóság, ahogy e különleges hangulatú versben megírtad.
Tibor |
- július 25 2007 19:39:19
A valóság egészen máshogy alakult mint, amiért a vers született. de most már cseppet sem bánom  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
