Álltam és vártam az ajtó elõtt
éreztem, hogy ez a nap is romba dõl!!
Nem tudtam még mi lesz, csak rosszat érzetem
nem gondoltam volna hogy az élet kegyetlen!
Álltam és vártam az ajtó elõtt,
egy bácsika jött biciglivel messzirõl!!
Leállt mellém és várt türelmesen,
egyik perceben a földre zuhant erõsen!
Álltam bambán és nem tudtam mit tegyek!!
Csak a földre néztem s feküdt csendesen!
Feje alól folyt lassan patakogban a vér!!
S az arcomról pergett a könnycsepp lefelé!
Nem gondoltam volna hogy ennyi az élet!
Egyik percben él a másikban vége!
Nem tudtam ki õ, s nem is ismertem,
de a fájdalmat erõsen éreztem a szívemben!
az élet nem más mint egy múló pillanat! ezt vagy elfogadod, s boldog lehetsz, vagy nem, s Te is depisek táborát gyarapítod!
Melcsike 777 - September 23 2008 09:01:13
Köszönöm szépen a hozzászólást!!Az az igazság, h a munkahelyen írtam a verset!!ez tegnap reggel történt velem, és nem igazán volt idõm átnézni a helyesírást csak gyorsan pötyögtem befelé, de majd legközelebb nem kapkodok!!
Depis éppen nem vagyok csak kicsit rossz volt ezt átélni úgy ....
annyit elárulok, h nem elsõnek éltem ezt át, csak sajnos az elvesztett személy közeli rokon volt így elég nehéz volt átlépnem!!!
Pusszancs mindenkinek
gondola - September 23 2008 17:35:42
Szia Melcsike!
Valóban, a sors kiszámíthatatlan!
Egy ilyen helyzetben gyakori a leblokkolás. Szépen leírtad, mi megesett Veled!
kranczbela - June 14 2010 21:17:17
Kedves Melcsike!
Gratulálok a szépen megírt vershez.
A sors valóban kiszámíthatatlan.
A halál valóban bárkit elragadhat minden pillanatban.
Nagyon szépen megfogalmaztad ezt a fájdalmas emléket.
Remélem vidámabb történeteket is olvashatok majd tőled.
