Gondolsz Rám, ha rideg magány
kisérti árnyként minden éjedet,
szemedre nem hozva álmot az
elmúlt szerelem minek vége lett?
Gondolsz Rám, ha falnak fordulva,
szédít? mélységben magadban omolva
belülr?l zokogva szántja lelked,
a sors vért izzó kegyetlen ostora?
Nem fáj az élet, mit nélkülem élsz,
feledve emléket, nem hagyva esélyt
miért harcoltunk mindent ledöntve
mi utunkat állta, s homokba törölte?
Nem fáj, ha arcom álmodban felt?nik,
s reggel ébredve kámforként elt?nik?
Nem érzel vágyat, nem érzel b?nt,
szívedben szívem sosem hagyott ?rt?
Könnyedén felejtesz. Hol a szerelmed,
mely éltet? er?t adott, s élniakarást?
Tovat?nt a nyárral, téllel, tavasszal,
elszállt, mint égen egy percnyi villanás.
