Napkorong

Egy pohár tej, tiszta fej!

Egy régebbi munkahelyemen az igazgató, ha a tejiparral kapcsolatos határozatait diktálta gyorsírásba, mindig azzal kezdte a mondókáját: "Egy pohár tej, tiszta fej!". S aztán következett a hivatalos szöveg.
Ez a mondat már szólásmondássá vált a munkahelyünkön, mivel gyakran elhangzott igazgatónk szájából és késõbb is sokszor megemlegettük õt ezért, amikor már nyugdíjba ment.

Az egy pohár tejrõl gyakran jut eszembe, hogy amikor húgommal kisiskolások voltunk, nem mehettünk el otthonról addig, amíg a reggelinket meg nem ettük, no meg a frissen fejt és leszûrt tejadagunkat meg nem ittuk. Nem is voltunk sokszor betegek, hiszen az a tehéntej, amit akkoriban ittunk nem volt megfosztva semmilyen alkotóanyagától, zsírjától. Jó aludt tej és tejföl készült belõle, amit hûvös pincénk mélyén tároltunk, amíg el nem fogyott. Csak arra kellett vigyázni, hogy a macskák bele ne nyaljanak. Ha nem volt jó lefedve a cserépedény teteje, akkor bizony elõfordult, hogy azok is meglátogatták.
Régen tejesköcsögökbe szûrték anyáink a tejet, meleg helyen elvált a tejtõl a tejszín, és könnyedén le tudtuk fölözni, amibõl aztán tejföl készült. A visszamaradt tej aztán megaludt, ízletes aludttej lett belõle. A tejfölbõl köpüléssel vajat is készítettünk házilag. De emlékszem, késõbb még volt egy tejszeparátorunk is, amivel el lehetett választani a tejet a tejszíntõl.
Nagyanyáink és anyáink az aludttejbõl túrót is készítettek házilag, amibõl ha volt feleslegünk, és persze sokszor volt, akkor azt a piacra vitték el a tejföllel együtt.
Még én is segítettem édesanyámnak a piacon árulni a túrót, tejfölt, no meg olyan dolgokat, amibõl nekünk több volt odahaza, mint amit napról napra elfogyaszthattunk volna.

A tej, de fõleg a frissen fejt tehéntej erõssé tett minket, gyerekeket. Szervezetünk ellenállóbb volt a különbözõ megbetegedésekkel szemben. De többször készítettünk tejeskávét is, amit szintén szívesen fogyasztottunk. Tányérba szaggattuk a kenyérdarabokat és forró tejeskávéval öntöttük le. Amikor kissé megázott, fogyasztható volt.

Arra is jól emlékszem, hogy aratás idején sokszor vittünk pincehideg aludttejet az aratóknak is, amit finom, otthon sütött kenyérrel kanalaztak ki a tejesköcsögbõl. A nagy melegben üdítõként hatott, más laktatóbb elemózsiákkal együtt. Az elemózsia régies kifejezés, ma már biztosan nem sokan tudják mit jelent, nekünk az ennivalót jelentette.
A tej meg az innivalót, az erõtadót, az életadót, egyszóval: egészséget. És a tiszta fejet.

Torma Zsuzsanna 2008. szeptember 23.

Hozzászólások

Kondrakati - szeptember 24 2008 17:08:13
Kedves Zsuzsa!

Történetedet olvasva azon mosolyogtam, hogy kisfiamnak nagyon tiszta lehet a feje, hiszen még víz helyett is tejet inna. Sajnos bolti dobozost, ritka már a jó házi tej, amilyenen én is felnõttem. A tejbe aprított kenyér ízére ma is emlékszem, és szeretem a tejet.

Szeretettel: Kati

szoszircsi - szeptember 24 2008 23:12:45
[b]Kedves Zsuzsanna

...szeretem ahogy ízesen megírod azokat az emlékeidet, amelyek egyrészt az én emlékeim is....és kevesünknek jut eszébe...
madi barátnõmmel épp valamelyik este ecsetelgettük,hogy hogy is lehet túrót készíteni

bár nem tudom ezek a mai tejnek nevezett fehér színû "valamik" mennyire alkalmasak túró vagy ne adj isten vaj készítésére....szerintem egyáltalán nem....
Én bevallom nem sok tejet fogyasztok...csak a kávémhoz...lehet ezért nem tiszta a fejem ???