Édes, repkedõ álmod éber álmom õrizze,
Képeid szép, szín kavalkádra színezze.
De mégsem! Legyen csak álmod üres vászon,
S kezed fogva, amit képzeleted kell, hogy kipingáljon.
A világon ez lesz a legértékesebb festmény,
Mert Te tudod, mit jelentett ez az élmény.
Hunyd le szép szemed ezen az esten,
Érezd a forróvágyú éjszakát lázas testen,
S hagyd, mézes álom, ölében, elringasson,
Hogy álomgondolatod határokon túl szárnyalhasson.
S hogy ne félj lépkedni a magad alkotta álomvilágban,
Veled leszek, mint mindig, csak most, sokkal jobban.
