|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
Úgy éltem, mint poros baba a sarokba dobva,
Sokszor elfelejtve, néha megszorítva.
Pókhálós bábuként álltam a polcon,
S, hogy mikor veszel észre, csak ezt vártam folyton.
S egyszer eljött a nap, hogy úgy ébredtem reggel,
Furcsa érzés járt át, s ez keltett fel.
Felnyitottam szemem, s karodban ébredtem,
Hogy mi történt veled, sosem értettem.
Ajkam mosolyt hozott létre, szívem táncot járt,
És végül a legbensõbb vágyam is valóra vált.
Én voltam a minden, ha csak egy órára is,
Olyan volt az egész, akár egy oázis.
Életre keltettél, erre más nem gondolna,
Olyan volt, mintha karom nem is fából volna.
Letettél végül egy másik sarokba,
S nehéz lettem újra, mint egy ólomkatona. |
|
|
- szeptember 24 2008 21:48:58
Mint vers nekem tetszett.Csak ötlet ,cseréld fel a sarkot és légy dominánsabb. |
- szeptember 25 2008 09:37:58
Kedves Mandie!
Nekem tetszik a versed és annak modnanivalója is!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. november 29. szombat,
Taksony napja van.
Holnap András, Andor napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
