Neved még fájva visszhangzik lelkemben,
Szívembe záporként ömlõ mardosó könny.
Lassan enyhíti a fájdalmat a vánszorgó idõ,
De örömet ad egy férfi bolondos kedvessége.
Neved még fájva visszhangzik lelkemben,
S lavinaként takarnak be földöntúli vágyak.
Még mindig fõszereplõ vagy az álmaimban,
De reggelente más létezése ad erõt és reményt.
Neved még fájva visszhangzik lelkemben,
Ha megkísért legszebb álmunk õsi szelleme.
Én hagynám magam elvinni, feladva mindent,
De palackjába visszazárta a drága szív törõdése.
Neved még fájva visszhangzott lelkemben.
De gyógyul a seb, mi nemrég vértõl piroslott,
Mert egy angyali lélek szavait kaptam vigaszul,
És megláttam a fényt tengerkék szemének mélyén.
