|
 Vendég: 110
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Egy mítosz, egy legenda,
Ki hangjával hatva,
Rám, rád, s mindannyiunkra,
Jó volna, ha még alkothatna.
De elszólította õt az Úr.
Ujjai által már nem pendül meg a húr.
Õ ki belénk szorongókba lelket öntött,
Õ ki megdobogtatta a szívünket,
Ki által boldog volt lelkünk,
S öröm töltötte el a szívünk.
Hangját többé nem hallja senki,
S szívünk is csak néha nyílik ki,
Hogy befogadja erõtadó szavát,
Mikor hallgatjuk a kazettáját.
Mióta eltávozott közülünk,
Megszünt életünk
Értelme,
Mit fel nem foghat elme.
Miért? Miért kellett neki e út?
Hisz minden más kiút
Hibás talán,
Egyen kívül, mit választott?
Mivel rengeteg rajongójának fájdalmat okozott.
Neki így volt jó,
Hiszen minden gondot megoldó
E döntés.
Csak egy lövés
És kész.
Várja már a túlvilági lét,
Mi minden örömét
Jelenti már néki.
Az Isten úgy tesz, ahogy kéri,
Ezért sokkal jobb ott néki.
1994. április |
|
|
- szeptember 28 2008 08:00:50
Szép vers, érzõdik rajta a szeretet Kurt felé. :) Szerintem eleget letett az asztalra ahhoz, hogy nyugodt szívvel távozhasson. Mégha ilyen tragikus módon is. Viszont -annak ellenére, hogy nincs köztünk-, a hangja, a dalai a mai napig erõt adnak sokunknak. Hálás vagyok neki. :)) a vershez pedig gratula. ;) |
- szeptember 28 2008 15:12:43
Köszi szépen Én is hálát érzek iránta, sokat jelent a zenéje, dalai, a mai napig |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
