Felsorakoztattuk az ólomkatonákat,
megtámasztottuk hittel, kitartással,
csapatunk a szerelem harcát vívja
elkeseredett marathon-futással...
Kegyelmezz még, Idõ!
Irgalmazz, Rohanás!
Mi lesz az ólomkatonákkal,
ha elszáll az Idõ,
és elhagyja a végtelenség
nekünk kiszabott tartamát,
s mi lesz velük, ha a
rohanásban elveszítjük
kincsünket - a szerelem
magasra emelt zászlaját?
iytop - szeptember 28 2008 08:36:39
Magdi versed kitünõ,jaj azt a zászlót el ne veszisd... akkor minden elmegy.Szeretettel.
Sancho - szeptember 28 2008 08:45:24
Magdileona kedves!
Szépre sikerült az ima. Grt. Sanch
Magdileona - szeptember 28 2008 18:53:50
Köszönöm nektek!)
lori - szeptember 28 2008 19:39:03
Szerencsére az ólom nehézfém, nehezen dõl el a zászlós...
Ha pedig igen? Az ólom könnyen olvad, új hadsereget kell önteni, mint ahogy azt én is teszem...
Mert szerelem és szeretet nélkül nem élet az élet
Szép vers, gratulálok földim!
lori
Magdileona - szeptember 29 2008 20:56:08
Köszi szépen neked is!
