Súlyos dolgok történnek Veled,
Ha az életed már nem Vele élheted...
Droghoz nyúlsz, ha az élet fáj,
Ha úgy érzed valami bánt...
Bogyóhoz nyúlsz, mert elhagyott kiért éltél,
Kit tiszta szívbõl szerettél...
Eleinte csak egy szem, s megfogadod:
-"Többé nem teszem!"
Csak a boldogság kell, az az édes mámor,
Melyet elvett tõled Ámor!
Másnap új adagra vágysz,
A könnyektõl tisztán már alig látsz!
Csak szárnyalni akarsz, menekülni a Pokolból,
S legszívesebben leugranál a legmagasabb toronyból!
Árnyak kísértenek, rémálmok gyötörnek,
Gyógyszerek nélkül az életed nem éled!
Szabadulni nem tudsz a gyötrõ kíntól,
S a gyógyszerekre egyre többet iszol...
De végül felsegít, akiben a legkevésbé hittél,
S megtérül az az idõ, mikor rossz útra tévedtél!
Torma Zsuzsanna - szeptember 29 2008 13:17:11
Kedves PorSzem!
Nagyon jó a pályázatra beküldött versed.
Igazad van, néha az segít, akiben a legkevésbé hittünk!
Mennyi minden benne van ebben a versben!
