Sötét szobában fekszel, a plafont bámulod,
Még alig telt el valami az életedbõl, de már unod.
Számodra nem létezik a nappal, csak az éjszaka,
Még a füledben cseng a sötét éj dala.
Vársz, de hogy mire azt még te sem tudod,
Magadban suttogsz, s a szád mozgatod.
Fény villan fel a sötét éjszaká(d)ba,
És te elindulsz a Fény nyomába.
Nem tudod merre jársz, hova tartasz,
A szád nem mozog, de hangosan ordítasz:
Ha itt vagytok segítsetek Angyalok,
Segítsetek mert az életbe vissza nem találok!
