Gondoltál már arra, milyen lenne a világ mesék nélkül?
Akkor vajon mi szolgálna képzeletünk tárhelyéül?
Hova bújnánk a könnyeink elõl,
Mikor úgy érezzük, a rideg valóság megöl?
Mikor a csodák birodalma nyújthatna csak színes reményt,
A vágy, hogy hozzánk is küldenek egy varázslényt.
Egy tündért, ki valóra váltja álmainkat,
Ki, ha kell, a reszketõ kétségbeesésbõl kiragadhat.
Ki rongyos gúnyánkat ragyogó báli ruhává bûvöli,
Ki szenvedésünket mennyei örömmé szenteli.
Milyen kellemes a gondolat, hogy léteznek még csodák,
Ezzel a tudattal ringat álomba a pihe-puha ágy.
Hogy aztán ott tovább járjuk a mesék örökzöld ligetét,
És elfeledjük a valóság sötét rengetegét.
