A lemenõ nap sugara fürdik a tóban,
Búcsúzik tõle vigyorogva a Teli Hold.
A csillagok fénye ragyogja körül,
Valahol már a szférák zenéje szól.
Távol a világ zajától, a tóparton,
A fûzfa alatt. egy meghitt padon,
Szemek ölelkeznek, szerelmet vallanak.
Még a hullámok is simogatón alszanak.
Egy egy béka csobban és ugrik a tóba,
Pók szövi csodás hálóját ágról ágra.
Kain - szeptember 30 2008 14:06:22
Szia Yanko!
Szép a versed és a mögöttes tartalom, de nekem olyan befejezettlen érzésem van. Én még vártam volna, milyen hálót szõ az a pók...
üdv,
Kain
denes - szeptember 30 2008 14:16:49
Romantikus,szép vers volt, egy idilli pillanat.
yanko - szeptember 30 2008 14:51:37
A pók hálót szõtt köréjük
Az elsõ csókot több követett
Menyasszonyi fátyol lett belõle,,
De a történetnek itt sincs vége,
Ha bennem él még szemed fénye.
