A szívem egy vad madár.
Megtalálta helyét szemeidben
Hol a reggel s a csillagos ég...
Énekelve repdes ott, hol nincsen a vég.
Engedd, hogy emelkedjen feljebb
Abban a két kék égben, nagy köröket téve
Feljebb jusson, áttörve a felhõket
Jutni, látni, evezni szárnyaival
Hol a Nap, egy sárga gyönyörûség.
Torma Zsuzsanna - október 02 2008 08:32:54
Szép a versed,kedves Iytop!
Még szerencse, hogy szíved egy vad madár, és nem rabmadár!
Bár az Õ szemeinek rabjává váltál!!!!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
reitinger jolan - október 02 2008 12:24:30
Szárnyaló a versed, mint egy madáré.
Szeretettel Joli
