XVI. ének
Kis szell? fuvallat, tenger felett sötétedik ég alja,
Távolban villámok, kezd?d? viharnak halk szava.
Kondul harang város felett, vészt jelez hangja,
Szell? szélbe, orkánba csap át, szívet szaggatja.
Tépi házat, forgácsol fát, töri derékba azt,
Tenger habjainak, nincs ki, állja útját, -halaszt.
Öl, s becstelenít, tipor sárba jót, rosszat,
Tesz semmivé mindent, hoz tömérdek holtat.
-Lázálom, zihálva látok rossz jöv?t,
Ki vagyok? Ki testét látom, tán ördög?
Réges-rég kóborló, fáradt öreg szellem,
Ki megpihenne már, s fürdene örömben!
Élet, mi szép látomás, születés, s elmúlás,
Örökké tartó újult, megannyi körforgás.
Mid?n pillangó, élet magvát hullat,
S csúf hernyóból lész, majd kel ki, újra meg újra.
Hoz h?s szell?, tavasz zamatos gyümölcse,
Megannyi virágpompa, s harmatos f?, zöldje.
Illat, mi cirógat, nyugtatja léted,
Mez?n ezernyi virág, borítja rétet.
Számolatlan méh, mi dolgos serény szolga,
Járja határ virágát, s gyarapszik otthona.
Illatálom, növény, term? pici méhe,
Hoz gyümölcsöt, mézédes bódító levével.
Kérész, kinek élete hosszú percekben mért,
Szerelme határtalan, örök együttlét.
Beteljesül, s létet ad megannyi utódnak,
Majd bevégzi, mid?n másnap felkél a nap.
Távolodó vitorla, hajó visz kapitányt,
Szíve hét tengeré, hajtja forróláz;
Boldog tekintete, s igéz? fakókék szeme,
Mit ?rzöl emlékedben, csókja, utolsó lehelete!
Zátony, mi hajótemet?, sötét sír embernek,
Tajtékzó víz, zabolátlan ló, sok szabad léleknek.
Hullámok közt szellemek, rozsdás ketrecbe zárva,
Álmodnak tengeri vihart, szabadulást várva.
Égi pöröly, mi lecsap, s szabadít rabot,
Sok százan várták, e áhított pillanatot!
Kalóz, jó kalmár, s izzadt gályarab,
Lelküket égre emeli, e sötétl? tengeri hab.
"-Kis eb, te igaz jószág, halott szerelmem lelke,
Nézd messzi eget, s láss csodát merengve!
Mesélek történetet, mi rég volt az,
Lángvörös hajú táltost, ki várt tavaszt."
"Történt egykor, ? bátor, s h?s amazon, ?ser?,
Ki mézédes szavakkal, kígyóként ölel?;
Mi igaz erény, s gazdagság, veszített mindent,
Visszatért igaztalan szívvel, s téves tört hittel!"
"Balgaság, mid?n hisz el megannyi tévedést,
Így az élet számára, nem hoz megbékélést;
Út porát nyeli, s az óta is füstös, szürke ege,
Nem n? neki szivárvány, hisz nem hull es? cseppje!"
"Nem lát virágot, s illatát nem érzi ?,
Élete süllyed mélybe, mint vízbe dobott k?!"
...-Két kavics, szerencse kovácsa, mit kaptam rég,
S Múzsa csókja, mi suttog fülembe, írj, írj még!...
Kedvesem, szerelmem, mint alélt virág,
H?s éltet? nedvet, édes mézet kíván!
Dongják körbe méhek, s porozzák serényen,
Virágból gyümölcs, s abból majd mag lészen.
Mag, mi kikel, csírázik, s gyöket ereszt,
Új, meg új hajtás, s történet is új lesz.
Régi id?kbe, századokba, hol szolga, s úr,
Hol családok közt, szerelmi viszály dúl.
"Történt nemrég, pár emberölt? messzeségben,
Táborozó mutatványosok, kik világot járják régen.
Javasasszony, s mi varázslat, boszorkány ?,
Hoz rád jót, vagy tesz rontást, s mond jöv?t."
Egyszer, kis város f?terén, b?vös mágikus szavak,
T?znyel?, er?m?vész, s egy cigány medvét táncoltat;
Egy sátorban homály, s üveggömb felett,
Jós, tenyérb?l mond, jöv? életet.
Nemesi ifjak, kiket jó vörösbor bódít,
Mulatozó kedvük, ?ket, piactérre tántrít.
Tévednek javasasszony, igéz? homályába,
Hol hallják jöv?jük, jobbjuktól, nemsokára.
"-Sz?ke ifjú, kék szem, majdan szellemed hajós lesz,
Fiatalságod idegenben, félvér magot nemz;
-Járod tengert, óceánt, sírod lesz hulláma,
De egy nap szabadít majd, tajtékzó b?sz árja."
"-Fekete ifjú, hamis szem?, igaz szíved,
Gyarló háború, igazságtalan, mi ontja véred;
S te, te mókás legény, szeret? szív, ki köztük legifjabb,
Számodra barnaszem?, hamvas cigánylány hoz tavaszt!"
20060704
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva! |
|
