|
Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|

Tekintetében ki nem mondott szavak.
A hangtalan mondatok
Mennydörgésként mégis morajlottak.
Mosolyában ott égett
Az életet adó édes-keserû szenvedély.
Nevetésében könnyek
Visszhangoztak, de lelkébe menekültek.
Ölelt, hogy szinte fájt,
S tudtam, többé már nem látjuk egymást.
Szavait szívembe véstem,
Hogy ha hazamegyek, legyen miért élnem.
Még egy utolsó csók,
Az édes-szomorú arcon erõltetett ál-mosoly.
Nem is néztem vissza,
Féltem, szívemen eszemnek megszûnik uralma.
Elengedtem õt. Örökre.
Bár még nagyon fáj ma is, tudom, így kellett lennie.
|
|
|
- október 03 2008 16:23:44
Engedd is el Lori, békélj meg a gondolattal.
Szeretettel Joli |
- október 03 2008 16:40:20
gyönyörû. nem találok szavakat. |
- október 03 2008 17:36:08
Szép verset írtál loretta!  |
- október 03 2008 18:28:50
Koszonom szepen! Joli, igyekszem!   |
- október 03 2008 20:39:48
Csodálatos szomorú, elengedõ vers. Emlékezz a szépre. |
- október 03 2008 21:29:56
Így kellett... szép lett ez is... |
- október 03 2008 21:32:44
Szép a versed grat. Elengedni is tudni kell. De ha még van remény ne engedd el!!! |
- október 03 2008 22:47:48
loretta kedves!
A kínok kínja.
Bár 2 emberen múlik, : Tekintetében ki nem mondott szavak. , Bár még nagyon fáj ma is, tudom, így kellett lennie.
Szépen összefoglaltad. Grt. Sancho  |
- október 04 2008 05:31:23
Koszonom szepen nektek is! 
Lennie igy kell, hat legyen! |
- október 04 2008 21:47:51
Betti, mast nem tehettem! Neked is menni fog! Koszonom, hogy olvastal! |
|
|
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. május 19. hétfő, Ivó, Milán napja van. Holnap Bernát, Felícia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|