Összeomlott életed gondosan raktad össze,
De ha alattad a talaj némán megremeg,
Újra mozaik-darabjaira csúszik szét.
Kapkodsz utána, nehogy elveszíts
Egy értékes szilánkot is belõle.
Aztán nekiállsz az építésnek.
Mikor kész vagy, reméled,
Senki nem árthat többé.
De tudod, hiába a küzdés,
A veszélytõl senki nem véd,
Préda vagy, önléted szégyene,
A Sors tíz éve rugdalt játékszere.
Magányos perceidben el-elmerengsz:
Mi lesz, ha a létbe vetett hited elveszíted,
S összeomlott életed többé nem rakod össze?
loretta - október 04 2008 19:01:45
Köszönöm nektek!
reitinger jolan - október 04 2008 19:28:27
Bizony a mérlegnyelve nincs mindig egyensúlyban.
Szép a versed formája is.
Szeretettel Joli
loretta - október 04 2008 21:38:40
Koszonom nektek is, hogy olvastatok!
Magdileona - október 05 2008 08:29:09
Nagyon így érzem én is, teljesen átjöttek a gondolataid. Szép a forma is!
csak-fater - október 05 2008 11:47:11
Ó kedves! Gyöngy írásával teljesen egyetértek. Hit és szeretet, e kettõ erõs vár. Ne add fel a hitet, csak építsd újra és újra, eljön az az idõ, mikor megszilárdul és rendíthetetlen lesz
Szeretettel
Zoli
loretta - október 05 2008 17:27:53
Koszonom nektek is a hozzaszolast es az olvasast is!
