Talpra állsz, lassan tovább mész.
S nem tûnõdsz, mi miért történt.
Halványan él benned a remény.
Mögötted ezer átvirrasztott éjjel,
Egy kék szempár megtört fénye,
És két elátkozott szerelmes év.
Elõtted a mély riasztó sötétsége,
Magányodnak kínzó szenvedése,
Egy szív üresen kongó könnyei.
De halványan benned a remény,
S nem tûnõdsz, mi miért történt.
Talpra álltál és tovább mentél.
csak-fater - október 07 2008 12:53:21
Remek kedves Hja, és itt jön a tapsvihar
Csak úgy csendben megjegyzem, az én szemem is kék, igaz néha szürke, de nagyon tud ragyogni....pláne ha ilyeneket olvashat
Szeretettel
Zoli
loretta - október 07 2008 19:26:31
Nagyon aranyosak vagytok!
Koszonom Joli, Manon es kenguru!
Gyongy, remelem tudok addig menni!...
Zoli draga, a tied meg nem lattam ragyogni!
Betti, mast nem tehetunk, csak egyetlen ut van!
Magdileona - október 07 2008 21:23:04
Jó úton haladsz, csak így tovább... szép lett!
mimone - október 07 2008 22:51:35
erõsítsd magad ezekkel a gyönyörû vissz'emlékekkel és irány a JELEN!m
loretta - október 08 2008 06:54:04
Igyekszem, Magdika!
Igen, igy lesz mimone!
