Rózsád mi elnyílott! - kezedtõl virult.
Hulló rózsaszirom, - élet s nem a múlt!
Tested pihenni tért, - csendben köszönt,
s benned hit élt!
Rózsád mely elnyílott! - magammal viszem.
Magammal viszem! - kertemben elültetem.
Emlék, múló idõ! -majd sok év hava takar.
Kerted rózsája! - legyen kertem rózsája.
Tavasszal nyíló rózsa élet, s a múlt!
denes - október 08 2008 05:02:32
Szép, megemlékezõ vers volt.
Kondrakati - október 08 2008 09:34:15
Láttam a rózsádat élni, lehullni, mégis újra nyílni. Szép hasonlat az életre, elmúlásra és reményre.
Nagyon szép!
Torma Zsuzsanna - október 08 2008 10:55:46
Nagyon szép, kedves Majus!
Én is örülök, hogy egy embertõl kaptam egyfajta virágot, amit kertembe ütlettem, de õ azután hamar eltávozott az élõk sorából. Az én kertemben tovább virul az a virág, és mindig emlékeztetni fog arra, akitõl kaptam, pedig csak egy utcabéli volt.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
majus - október 08 2008 19:52:40
Köszönöm a szavazatokat.
