Esernyõmön hideg
esõcsepp permetez,
pár õszi virág még,
mit a szem felfedez.
Az ég szürkén ásít
e nyirkos világra,
a szél kapaszkodik
begombolt kabátba.
Megfázott, megfáradt,
elillant a nyár,
méz-ízû emléke
csalfán messze jár.
Az ember fázósan,
sötétségben kél,
s lenyugszik a Nap is,
amire hazatér.
A színek napközben
nélkülünk léteznek,
mire számíthatunk,
csupán az érzések.
Elraktározódnak
a nyári emlékek,
hogy hideg estéken
átölelhessenek.
Magdileona - október 08 2008 06:56:14
Köszönöm, Manon!
Torma Zsuzsanna - október 08 2008 10:33:19
Gyönyörûen megfogalmaztad azt az érzést, amelyet mindannyian érzékelhetünk az utóbbi napokban. A jelenlegi napsugarakból még igyekszünk magunkévá tenni amennyit csak tudunk, és valóban elraktározzuk azt szívünkben, lelkünkben, télire!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
reitinger jolan - október 08 2008 15:49:52
Az õszi mindenapok, egy szép versben.
Szeretettel Joli
