Könnycsepp zongorázik az arcodon,
miközben a másikra gondolsz.
Szélben vitorlázó falevél
versenyzik egy gondolattal;
hogy gyorsabb légy mint, a fény!
Mert gyötör a kín,
s inkább lennél egy fetrengõ légy!
Amit legalább eltaposnak a sodrásban,
de így észre sem vesznek,
s rád sem lépnek!
Fellobbanó gyertyaláng,
amit õrizni vélsz,
s megkeseríti életed, ha félsz!
Könyörtelen elszakadása a húrnak,
mely szívet tépõ feldobbanása a múltnak.
Könyörgésed nem hallja senki se,
csak egy kínzó csobbanás a vágy tengerébe.
